2017. aug. 4.

Utolsó rendelés

Szél süvít át a hajamon, frissítő lehelet.
Alea Carpati 31/B/72 - nem vagyok fáradt se álmos se pihenni vágyó. Egy hete csak pihenek.
Hallom ahogy csobog a Maros. Hívogat. Gyere merülj el bennem, feledkezz belém egy percre. Élvezd érintésem lágy melegségét. Hallgatok a hívó szóra, követem egész messze a gátig. Ott fényes, ott biztosnak tűnik. Ott elengedem magam.
Ahogy a holdfény megcsillant a köveken egy virágot képzeltem oda. Vörös volt, élettel teli. Szirmán megcsillant egy vízcsepp. A csúcsától a szirom aljára érve már-már lecsöppent volna szirom ajkáról de elkaptam ezt a vízcseppet. Lecsókoltam onnan.
Csókoltam és csókoltam, valósággal szomjat oltva azzal az egy vízcseppel, és akkor a virág visszacsókolt. Csókolt szenvedélyesen és csókolt játékosan. Játszadoztunk és szenvedtünk.

Együtt lebegtünk a habokban és én bele merültem, belé feledkeztem, nem egy percre s akkor ott eldőlt bennem.

2017. júl. 14.

Férfias vallomás ha fájó,
lüktető görcsöket ölt bennem?
Vallom, hogy ésszel felérem
mégsem értem, miért kínoz.

Illat a szoba, lágyan simogató.
Egy piros pizsama, hálótárs a magányban.
A szemetes, árvaház, nem kell több szó.
Hamutál, két szív hamvainak tára - főnixmadár!

Ha az enyémet lehunyom az övét látom.
A mélység tükre csillan vissza benne.
Csillagok, az égbolt s mögötte a végtelen.
Égtelen a vágy s bennem minden érzelem.

Tántalán egyszer majd lehet s valaha,
szavak, soha nem is volt igazi tartalma.
Tudtuk talán, hogy egyszer majd lehet
s miénk lesz valhalla - villámok istene.

Vihart kelt bennem minden szava.
Mindent elöntő, friss vízzel önti fel
életem, új ízzel, s bennem parázsló
tűzzel játszik, lángoló szívkemencével.

Játék ez, őszinte, önfeledt és komoly,
eltűnni látszik a komoly felhőgomoly?
Nem is bajt hirdetett az a felhő
csak az életet jelentő változást.

Változás, az egyetlen változatlan.
Hiányérzet, a kínzó örömjel.
Érinthetetlenséged fájdalma lep el ma,
s én ezt a fájdalmat régi barát ként fogadom.

Magamnak fogadom, hogy életem adom.
Annak részletébe adódó betekintést.
S, hogy ez a részlet 1 hét lesz vagy egy élet
nem érdekelhet, hisz nem is ez a lényeg.

Cselló csontú gyönyörűszép Élet,
én csak köszönni tudlak Téged.
Köszönöm alkonyom és hajnalom
csillanását ajkadon, mibe temetkezem.

Köszönöm, hogy beléd feledkezem,
s miattad remeg most a kezem.
Köszönöm, hogy könnyet fakasztassz,
s lelkemben új dalokat (kétszer ugyanaz a szó, elég gyatra rím de ez van)

Köszönöm Élet, hogy igazi kétballábas
szerencsétlenül botladozó bababalfasz,
ami minduntalan lépten nyomon vagyok,
veled igazán felhőtlenül, lehetek s bármit tehetek.

Hálám jeléül pedig csak egyet.
Élet a hála feléd valóban végtelen
de csak egyet ígérhetek s azt sem.
Élet, amíg csak élek, éllek.

S ez sem igazán hála, csak egy újabb köszönet.
A lista végtelen már most mit ez a fiú köszönhet,
így, amíg a tangó dallama szövi át lelkemet,
engedelmeddel Élet, egy idézettel élek.
"Ennyit szeretnék. Téged szeretnélek. Téged. Szeretlek." 









2017. jún. 27.

Meggyötörtél, ketté törtél,
szívem lelkem eltapostad.
Kiverted a fogam s mosolyogtál,
testem a fáradság mocsarában poshad.

Gondoltad mindezt te szerencsétlen,
élettelenül éledező semmiségen lelkendező.
Gondoltad volna, hogy a végén nevetek
Csak nevetek, nevetek, nevetek

S ha már álmaim közt nincs is ott a nevetek
majd megmosolygom s újrakezdem.
Újból megtörni látszok, pedig fenyő.
A viharban meghajlik, míg a tölgy törik.

Hunor- Szakdolgozat : 2-0

2017. jún. 25.

Nem vagyok őrült csak egy kicsit
őrületbe őrlődöm, őt küldöm
őrültségi okmányért, rikít
szívem ólom golyóvá öntöm.

Nem őrült vagyok, furcsán normális.
Vannak belém nevelve megformált,
formális viselkedési formák is.
Csak ez társadalmi sallanggá mált.

Nem normális, persze az vagyok,
nem kicsit őrült, pimasz, gonosz, vacak.
Őszintén szerető, játszadozó, konok
Gyereklelkű, sörimádó, bolond kacat.

Őrült aki mások másságának örült,
Reménytelenül remélő regét regélő.
Szenvedéllyel szenvedő, kövült, röpült.
Csókba burkolódzó, burokokban élő.

Hallatlan halandó, kinek lelke kusza
Zárt szív, melynek itt a kulcsa
Nyílt elme, ki a világ elől kapitulál
Örült vagyok, kit a sors, az élet, nevezzük bármifélének hírtelen, örömével nyakon öntött,
s én ezt nem érdemlem, nem értem, de szeretem, s míg erőm engedi, és tehetem, ennyit mondok

Szeretem

2017. jún. 24.

A víz az élet jele, melyet egy műanyag palackban magam mellett tartok... és eltartom magamtól.
A tűz erő és szenvedély, ugyanakkor pusztító elem. Ez a zsebemben van és szenvedélyesen pusztítom magam vele.
A levegő szabadság. Nincs a birtokomban. Ha látom ahogy a fák lombját átjárja kitárom karom remélve, hogy megsimogat.
A föld, termékenyéség és bölcsesség. Mezítláb járom a világot ha tehetem, így kapcsolódok magammal ha tudok.



2017. jún. 22.

Szól a virág(nak)

Én nem akarok semmit, csak megállítani az időt
Én nem akarok semmit, csak egy őszinte tekintetet
Én nem akarok semmit, csak gyönyörű mosolyt
Én nem akarok semmit, csak önfeledt kacajt
Én nem akarok semmit, csak mindent akarok
Én nem akarok semmit, csak ....... 
Tudod nagyon jól, hogy mit.

2017. jún. 18.

Miközben fölöttem összecsapnak a habok.
Reszket a testem, hebeg habog.
Nem zavar, nem fáj
Boldog vagyok.
Vagyok
Vagyok aki vagyok.
Fél ember aki nem fél.
Vacak, kacat.
Napról napra egészülő.
Rég feledett gondolatot újra szülő.
Lila ködben hempergő
Realitást feledtető
Szemmel mesélŐ